A gyermekek korai fejlesztésének elősegítése szenzoros integrációs mozgásterápiával
A mai korban megfigyelhető, hogy egyre gyakoribb tünet a kisgyermekek körében a mozgásfejlődés egyenetlensége, hiányosságai, növekszik a sajátos nevelési igényű –SNI – gyermekek száma, valamint a beilleszkedési, magatartás és tanulási zavarral küzdő gyermekek – BTM – száma. Sok vizsgálat folyik jelenleg is az okok feltárására, de azt mindenképpen végig szükséges gondolni, hogy a megszületett gyermekre zúduló esetlegesen túl korai ingerdömping valószínűsíthetően negatívan befolyásolja az optimális fejlődést, kiemelve az idegrendszer fejlődését.
A mozgás fejlesztésénél elsőként a fennálló nehézség okára kell fókuszálni. Az elakadást számtalan probléma jelezheti, többek között a viselkedési zavaron keresztül a beszéd fejlődésének zavara, megkésett vagy hiányos mozgásfejlődésig. Ezek azonban már lehetnek másodlagos tünetek is, sokszor előfordul, hogy egy magatartásprobléma hátterében szenzoros feldolgozási zavar áll. Azon szükséges a szakembereknek dolgozni, megfigyeléseket és vizsgálatokat végezni, hogy a fennálló probléma gyökere hol lehet. Nagyon gyakori jelenség, hogy az idegrendszer nem megfelelő fejlődése okozza a zavart, mely által a külső világból érkező ingereket nem képes a gyermek a megfelelő helyre továbbítani az idegrendszere segítségével, a szenzoros integrációs folyamatokban zavar keletkezik, vagy az idegrendszer érésében van lemaradás.
A mozgás fejlődése és fejlesztése tekintetében fontos megemlíteni az idegrendszer fejlődését, már a fogantatás pillanatától, mert az ontogenetikus fejlődés során ezeknek az idegrendszer által kialakított hálózatos rendszereknek a segítségével alakul ki, épül fel, mind a mozgás, mind pedig az egész szervezet működése. A környezetből érkező ingerek feldolgozása, az ingerekre adott válaszreakciók mind az idegrendszer feldolgozó képességével vannak összefüggésben.
Az idegrendszernek meghatározó jelentősége van nemcsak a kifejlődésünk során, hanem az egész szervezet működésében, annak irányításában, melynek működése egész életünkön át végigkísér. Az ingerek felfogása, megfelelő helyre küldése, és az optimális válaszreakció megjelenése az életben maradáshoz is szükséges.
Az idegrendszer fejlődésében meghatározó szerepe van a reflexekeknek.
A primitív reflexek, melyek a magzati életben megjelentek születés után, csecsemőkorban gátlás alá kerülnek, melyekre áthidaló, ekkor megjelenő reflexek épülnek, majd ezek a reflexek is gátlás alá kerülnek, és megjelennek a poszturális reflexek, ezek a legfejlettebbek. Ezek a folyamatok nem különülnek el egymástól, hanem egymásba nyúlhatnak, illetve kölcsönhatásban is állhatnak egymással. Amennyiben ebben a folyamatban hiba van, az megmutatkozik a későbbi mozgásfejlődésben és jelzi az idegrendszer éretlenségét is.
Egy másik meghatározó tényező a fejlődésben a vesztibuláris rendszer. Feladata a szenzoros (érzékelő) és motoros (mozgásos) rendszerek közötti kapcsolatok kialakítása és fenntartása. Az izomtónus szabályozása, valamint az egyensúlyi reakciók aktivizálása fontos területek a fejlődés menetében.
Ezekre a problémákra keresünk megoldási utakat, segítséget a gyermekek és szülők számára.